3. fajtacsoport, Standard Nr. 139.

Általános megjelenés:
Az ír terrier aktív, élénk megjelenésű, hajlékony, szálkás szőrű, jó tömegű kutya, anélkül, hogy ügyetlenség jellemezné, mivel a gyorsaság, a kitartás és az erő a fajta számára esszenciális fontosságú. Sem ügyetlen, sem formátlan nem lehet. Körvonalai és alakja gyorsaságot, bájt és fürgeséget mutat.
Magatartás/karakter (wesen):
Habár határozott és képes más kutyákkal szemben megállni a helyét, figyelemreméltóan hűséges, jóindulatú és az emberrel szemben szeretetreméltó. Ha megtámadják, egy oroszlán bátorságával harcol a végsőkig.
Fej:
Hosszú, ránctalan.
Koponya:
Lapos és meglehetősen keskeny a fülek között, a szemek felé kissé még jobban elkeskenyedik.
Stop:
Alig észrevehető, kivéve profilból.
Orr:
Feketének kell lennie.
Ajkak:
Feszesek és kívül szinte feketék.
Állkapocs:
Erőteljes, jól izmolt, és olyan hosszúságú, ami jó fogáskészséget tesz levetővé.
Fogak:
Erőteljesek, egyenletesen elhelyezkedők, tiszták és egészségesek, a felső szemfogak sora enyhén fedi az alsókat.
Pofa:
nem túl kitöltött. A szemek alatt enyhén csapott, hogy a fej semmiben sem emlékeztessen egy agáréra.
Szemek:
Sötétek és kicsik, nem kidülledők, teli élettel, tűzzel és intelligenciával. Sárga vagy világos szemek felettébb nem kívánatosak.
Fülek:
Kicsik, V-formájúak, mérsékelten vastagak és jól tűzöttek, szorosan, előre a pofára simulnak. Az osztott fül felső vonala jóval a koponyatető fölött található. A kopóéhoz hasonlatos, a fej oldalára lógó fül nem jellemző a fajtára, habár a félig felálló fül még kevésbé kívánatos. A füleket rövid szőr borítja, mely sötétebb, mint a testet borító szőrzet színe.
Nyak:
Tekintélyes hosszúságú és a vállak felé fokozatosan szélesedő. Jól hordott és nem lebernyeges. Mindkét oldalán általában enyhe gallér képződik, mely szinte a fültűzésig terjed.
Test:
Kiegyensúlyozott, sem túl hosszú, sem túl rövid.
Hát:
Erőteljes és egyenes, mindenféle lazaság jele nélkül a vállak mögött.
Ágyék:
Izmos és nagyon enyhén ívelt. A szukák ágyéka kissé hosszabb lehet, mint a kanoké.
Mellkas:
Mély és izmos, de nem hatalmas vagy széles, jól ívelt bordákkal. Inkább mély, mint kerek, a bordák jól hátra nyúlnak.
Farok:
meglehetősen magasan tűzött és vidáman hordott, de nem a hát fölé hajló vagy gyűrűs. Jó erősségű és tömegű, és meglehetősen hosszú. A teljes hosszúság kb. ¾-re kupírozzák, de a természetes, kupírozatlan farok is megengedett. Durva szőrzet borítja, rojtoktól és zászlóktól mentes.
Végtagok:
A mellső és a hátulsó végtagok mozgása egyenesen előre irányuló.
Mellső rész:
A végtagok mérsékelten hosszúak, jól a lapocka alá állítottak, teljesen egyenesek, erős csontozattal és izomzattal.
Váll:
Tiszta körvonalú, hosszú és ferdén elhelyezkedő.
Könyök:
Szabadon dolgozik a test oldala mellett.
Mellső lábközép:
Rövid és egyenes, töve alig felismerhető.
Hátulsó rész:
Erős és izmos.
Comb:
Erőteljes.
Térdízület:
Mérsékelten szögellt, nem fordul kifelé.
Csánkízület:
Mélyen helyezkedik el a talaj fölött.
Mancsok:
Erőteljesek, meglehetősen kerekek és mérsékelten kicsik. A lábujjak íveltek és sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. A fekete körmök felettébb kívánatosak. A talppárnák repedéstől, kinövésektől mentesek, munkára valók.
Jármód:
A mellső és hátulsó végtagok egyenesen és párhuzamosan mozognak előre. A könyök párhuzamosan mozog a testtel, és szabadon dolgozik annak oldalán. A térdízület sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Szőrzet:
Sűrű és drótos, törött (azaz durva és kemény) megjelenésű, mégis laposan a testhez simuló, az egyes szőrszálak erősek és sűrűn egymás mellett nőnek, hogy a bőr nem látszik, még ha ujjunkkal szétnyitjuk is a szőrzetet. A szőrzet nem lehet sem selymes, sem puha, különösen a hátulsó részen. Semmi esetre sem olyan hosszú, hogy a test körvonalait elfedje, nem fürtös vagy hullámos. Az arcorri rész szőrzete ugyanolyan, mint a testen, csak rövidebb (kb. 6 mm), szinte sima és egyenes. A finom szakáll az egyetlen megengedett hosszú szőrzet (mely csak a szőrzet többi részéhez képest hosszú), mely a fajta egyik jellegzetessége. A „kecskeszakáll” selymes, rossz szőrzetre utal az egész testen. A végtagok nem zászlósak, és akárcsak a fejet, ugyanolyan kemény, de nem olyan hosszú szőrzet borítja őket, mint a testet.
Szín:
A kutyának egységes színűnek kell lennie, különösen előnyben részesítendő a ragyogó vörös, a vörös-búzaszín vagy a sárgás vörös. Fehér található olykor a szügyön és a mancsokon, mely azonban a mancsokon jobban kifogásolható, mint a szügyön, mert ott minden egyszínű fajtánál gyakrabban található fehér jegy.
Marmagasság:
Megközelítőleg 18 inch (45 cm).
Súly:
A kanok súlya 12,25, a szukáké 11,4 kg. A fent megnevezett kívánatos súly ellenére ez a tulajdonság az összmegjelenés kérdése. Ha a kutya méret alatti vagy méret feletti, azt könnyű észrevenni a kiállítási körben, függetlenül attól, hogy mennyi a kutya súlya. A tényleges súly ezért semmi esetre sem válhat más szempontok kárára fixa ideává, különben talán egy rossz típus is előtérbe kerülhet. Például lehet egy kicsi, nehéz felépítésű, formátlan kutya – ami nem kívánatos – ideális súlyú, vagy annál nehezebb, akárcsak egy hosszú lábakon álló, tömegtelen, whippet-szerű – ami szintén nem kívánatos – kutya is lehet ideális súlyú, vagy annál könnyebb. Ez azt bizonyítja, hogy a standard által megadott testsúlyt nem szabad ugyan figyelmen kívül hagyni, de nem is lehet döntő fontosságú a bírálatnál. A kiválasztást eredményező döntő szempont, amennyire lehetséges, egy általánosságban elfogadható méret, mely az egyéb szükséges tulajdonságokkal ötvöződik.
Hibák:
A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke és a terrier munkaképességére való befolyása határozza meg.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Orr: Nem fekete színű.
Harapás: Határozott előre- vagy hátraharapás.
Szín: Minden szín a vörösön, sárgás vörösön és a vörös-búzaszínen kívül. Kis fehér folt a szügyön, mint minden egyszínű fajtánál, megengedett.
Mancsok: Sérülékeny kinövések vagy törések a talppárnákon.
Megjegyzés:
A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Jellem

Jellem és küllem – avagy egy ragyogó kutya, vörös bundában

,,Egy kutya aranyból. Úgy kívül, mint belül.” Így jellemzi a fajtát Jack London, aki két világhírű regényében (A beszélő kutya és az éneklő kutya) Mihály és Jeromos kalandos történetén keresztül remekül prezentálja az olvasónak mindazokat a jellemvonásokat, amik a fajtát jellemzik.

Ahogy már említettük, annak idején a fajtát arra tenyésztették ki, hogy kísérje a gazdáját a mindennapokban, őrizze a portát, írtsa a parasztudvarokban a kártevőket. Ennek eredményeképpen egy sokoldalúan használható terrier alakult ki, amely rendkívül szoros kapcsolatban van a gazdájával, gazdáival. Legfontosabb célja, hogy mindig gazdája mellett legyen. Az ír terrier tulajdonosok jól ismerik ezt az igényét, amely megfelelő nevelés esetén sohasem fajul tolakodó, hyperaktív felugrálásba, ölbe mászásba. Tökéletesen elég neki, ha fejét gazdája lábára hajthatja, vagy mancsát annak lábfejére helyezheti és már le is hunyta a szemét.

Vörös bundájával, született eleganciájával, sugárzóan értelmes szemeivel vonzza az emberek tekintetét. Hűséges, odaadó társ, sokoldalú, gyorsan tanuló, kimagaslóan intelligens munka- és sportkutya. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a jó tulajdonságai ellenére ő is egy öntudatos, pörgős, gyakran akaratos terrier! Következetes nevelést igényel, de az elnyomást nem tűri, kemény bánásmóddal nem fogunk nála célt elérni. Unatkozni nem lehet mellette és jó, ha a gazdának van humorérzéke. Rendkívül gyorsan reagál a gazdái hangulatára, pontosan képes felmérni, hogy mit is kellene tennie ahhoz, hogy a gazdának megfeleljen. Remekül kihasználja veleszületett báját, ha valami rossz fát tett a tűzre, vagy csak fel akarja vidítani gazdáját. Minden ír terrier tulajdonos pontosan ismeri ezt a szituációt! Ölbe hajtott fej, tágra nyílt, csillogó szemek, lassan, óvatosan söprő farok.

A 19. századi szerző, Alberg PaysoneTerhune így írt róla: ,,ez a világ talán legkiválóbb kutyája. Nem rokonszenvezik azonnal minden idegennel, aki megsimogatja. De mindhalálig társa és védelmezője mindenkinek, aki elnyerte a szívét és figyelmét. Egy ír gentleman a régi időkből”

Az ír terrier egy közepes méretű fajta, a hosszúlábú terrierek családjába tartozik. Elég kicsi ahhoz, hogy beférjen egy autóba, így állandó útitárs legyen, és elég nagy ahhoz, hogy szükség esetén megvédje otthonát és gazdáit.

Küllem

Az ír terrier a hosszúlábú terrierek csoportjába tartozik, az FCI 139. számú fajtastandardja vonatkozik rá. A fajtára jellemző összbenyomást a külleme, a wesene (viselkedése) és a mozgása együtt határozzák meg.

A standard szerint az ír terrier aktív, élénk megjelenésű, mozgékony kutya, testfelépítése gyorsaságot, erőt, kitartást sugároz. A fajta egyedei megfelelő izomzattal és csontozattal, szerkezeti szilárdsággal kell, hogy rendelkezzenek, ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindemellett elegánsak is legyenek. Ez bizony nem is olyan egyszerű!

A fajtára oly jellemző ír terrier-kisugárzást, amely határozottságot, öntudatot, vidámságot, bátorságot és nemességet is hirdet egyszerre- a szemek és a fülek , illetve a fejszőrzet határozza meg leginkább. A szemek sötétek, kicsit, mélyen ülők és mandulaformájúak kell, hogy legyenek, barnán pigmentált szemhéjakkal. A fülek magasan tűzött, kicsi, V-alakú, előrebicsakló fülek, amelyek hegye a külső szemzug magasságába mutat, azaz jóval alacsonyabbra, mint a foxterrierek esetében. A füleken a szőrzet kissé sötétebb, mint a test többi részén. A fülek ,,beszélnek”, játékukból pontosan felismerhető, hogyan érzi magát aktuálisan a kutya. A fajtára jellemző kisugárzásban fontos szerep jut a megfelelő hosszúságú és struktúrájú szemöldöknek és szakállnak, és nyilván annak is, hogy a kutyát trimmelő kozmetikus/tenyésztő ismeri –e ezeknek a területeknek a pontos trimmelési módját.

A típusos ír terrier-fej alakja egy téglához hasonlítható, fontosak a párhuzamok és az arányok. Az agy- és arckoponya aránya pontosan 1:1-hez kell, hogy legyen. Az orrtükör minden esetben fekete.

A nyak közepesen hosszú, elegáns. A megfelelő vállszögellések elengedhetetlenek a fajtára jellemző térölelő, szabad mozgáshoz. A mellkas mély és izmos, legmélyebb pontja a könyökízület magasságában található. A bordakosár nem lehet széles és dongás. Az ágyék izmos és enyhén ívelt, ami fontos fajtajelleg.

A hátsó végtagok a test hajtómotorjai, jól izmolt combokkal, közepes térd- és jó csánkszögellésekkel.

A farok magasan tűzött, egyenes, vagy szablya alakú, semmiképpen nem kunkorodó.

Az ír terrier szálkásszőrű fajta, megfelelő mennyiségű aljszőrrel. A szőrzetnek követnie kell a test vonalát, de ideális esetben nem lehet sima felületű, mint egy simaszőrű foxterriernél. Ha egy ír terrier hosszabb szőrben van, a legtöbb szőrtípus esetében enyhén hullámos a szőrzet struktúrája. Rövidre trimmelve ez sok esetben eltűnik, sokkal simább felületű összbenyomást adva. A szőrzet színe a búzaszínűtől a sötétvörösig elfogadott, egyik szín sem kívánatosabb a másiknál! Fontos szempont, hogy a szőrzet megfelelő keménységű legyen, megfelelő minőségű és hosszúságú borítással a fejen és a lábakon.

Összességében elmondható, hogy a fajta megjelenését a fajtastandard többé-kevésbé egyértelműen meghatározza. A legfontosabb a harmonikus összbenyomás, amely kialakításában a fej és a kutya megfelelő, harmonikus arányai a legfontosabb tényezők.

Évtizedek óta vitáznak a fajta tenyésztői a súly- és méret kérdésén. A standard a szukák és kanok részére egyaránt 45,5 cm-es marmagasságot ír elő, ez azonban napjainkra már nem reális. 1988-ban ezért a standardet kiegészítették egy részletes magyarázattal a súly és a marmagasság tekintetében, a konszenzus az lett, hogy a legfontosabb az összbenyomás. Azaz sokkal kívánatosabb egy ideális testarányokkal rendelkező, megfelelő, fajtatípusos összbenyomást mutató, ugyanakkor a standardnél kissé nagyobb kutya, mint a standardban előírt méretű és súlyú, ugyanakkor aránytalan, rossz felépítésű egyed. Napjainkra a szukák marmagassága általánosan 46-48 cm, a kanoké 48-50 cm. A kutyák súlya pedig úgy kell, hogy alakuljon, hogy az összbenyomás megfelelő legyen. Ez reálisan 14,5-17 kg között szokott mozogni.

Rendre feltűnnek olyan egyedek, akik egészen sötétvörös, vagy sötétbarna, extrém kemény szőrrel rendelkeznek. Ez sokak számára optikailag kellemesebb, kívánatosabb benyomást nyújt, mint egy világosabb, búzaszínű ír terrier. Bár megjegyzendő, hogy az extrém sötét szín a fejen már egy teljesen más kisugárzást ad az ír terriernek, mint az kívánatos lenne. Az ilyen szőrű egyedek többnyire könnyen trimmelhetők, sok tenyésztőnél ezért ez egyfajta tenyészcél. Sajnos azonban az ilyen típusú szőrzet keménysége sok esetben oda vezet, hogy nem lesz megfelelő borítás a fejen és a végtagokon. A standard szerint egyértelműen fajtajelleg a megfelelő lábszőr, illetve az ír terrierekre jellemző kisugárzást erősen meghatározó szemöldök és szakáll. Az ilyen szőrű példányoknál ezek gyakran hiányoznak, vagy nem elégségesek, ez pedig komoly hiba. A fajta esetében a szín nem szabad, hogy értékmérő tulajdonság legyen.

Egészség

-az állatorvos szemével

Az elegáns külső tökéletes anatómiát és egészséges szervezetet takar.
A divatos fajtákban oly gyakran jelentkező örökletes eredetű betegségek ebben a fajtában ritkák . Csípő és könyökízületi dysplasia, harapáshibák, sérvek, rejtett heréjűség, patellaluxatio, szemészeti és szívbetegségek öröklött jelleggel nem szoktak előfordulni.

Ez egyrészt betudható az arányos testfelépítésnek, az anatómiai extrémitások hiányának, amelyek oly sok fajtában-pl. bulldogok és egyéb brachycephal kutyák- jelen vannak. Másik oldalról pedig elmondható, hogy a fajtát elkerülték a ,,divathullámok”, nagyszámú pártolója ellenére sem vált soha a népszerűség áldozatává. Tenyésztői lelkiismeretesen, hozzáértően végezték és végzik most is a feladatukat.

Ellenálló szervezetű, többnyire hosszú életű kutyák, bár egyes amerikai vonalak esetében ez nem mindig igaz. Ahhoz, hogy ez a genetikailag adott egészséges hajlamuk valóban egészséges kutyát eredményezzen, nyilvánvalóan, ahogyan minden fajtánál elengedhetetlen szerepe van a megfelelő minőségű takarmányozásnak, védőoltásoknak és a paraziták elleni védekezésnek. Itt említeném meg a nem tenyészcélra szánt kutyák ivartalanítását, aminek szukák esetében kiemelt fontossága lehet. A fiatalon elvégzett ivartalanítás erősen lecsökkenti a nagyon gyakori emlőrák és a gennyes méhgyulladások kockázatát.

Természetesen a civilizációs betegségek, mint például az elhízás és a fogkövesség az ír terriereket sem kímélik, ezeket a problémákat odafigyeléssel menedzselni szükséges.

Az ír terriereknek ideális esetben mélyen ülő ,,terrierszemük” van. Ez bizonyos mértékig hajlamosíthatja őket kötőhártya gyulladásra, hiszen a kötőhártyazsák egy mélyen ülő szem esetében könnyebben összegyűjti pl. a port. Egyes kutyáknál minden reggelre összegyűlik a belső szemzugban egy szürkésfehér színű váladékcsomó, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szem beteg.

Jelenleg a fajta 2 örökletes betegségéről tudunk.

Az ír terrierek hyperkeratosisa autoszomálisan, recesszíven öröklődik, ami azt jelenti, hogy csak olyan kutya lehet beteg, akinek mindkét szülője hordozta a problémát és a betegséget homozigóta recesszív módon hordozza. Tekintsük át a genetikailag lehetséges háromféle verziót, hogy a későbbiekben könnyebben érthessük meg a betegségek hátterét!

verzió: a homozigóta domináns egyedek egyetlen beteg allélt sem hordoznak, ők egészségsek és nem is örökítik a problémát.
verzió: a heterozigóta egyedek, akik egy beteg és egy egészéges allélt hordoznak. Ők nem mutatnak tüneteket, klinikailag egészégesek, de örökítik a betegséget. Éppen ezért két egészséges szülő párosításából, amennyiben mindketten heterozigóta hordozói a betegségnek, 1/4 arányban születhetnek beteg utódok.
verzió: homozigóta recesszív egyedek, akik 2 beteg allélt örököltek, klinikailag betegek, a tenyésztésből való szigorú kizárásuk indokolt!

A hyperkeratosis (Corny Feet, CF) több terrierfajtában létező betegség, amely a talppárnák, egyes esetekben az orrtükör fokozott elszarusodását jelenti. A talppárnák bőre megvastagszik, berepedezik, a karmok szerkezete is megváltozik, rendellenes hosszúságúra nőnek. A betegség szerencsére nem halálos, de kellemetlen. Kúraszerű, vagy állandó kezelést igényel. A beteg állatok sport- és munkacélra nem lesznek alkalmasak, mert mancsuk érzékeny, sérülékeny. A betegség már korán, kb. 7 hónapos korban felismerhető. Jó hír, hogy hosszú évekig tartó kutatómunka és várakozás után 2014. márciusától végre elérhető a DNS-teszt hyperkeratózis szűrésére ír terriereknek. Különösen büszkék vagyunk rá, hogy a francia Antagene labor kutatómunkáját mi magunk is segítettük 25 tőlünk származó kutya vérmintájával. Aktuális tenyészkutyáink természetesen már szűrve vannak, mindenki mentes. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tőlünk származó kölykök között egészen biztosan nem lehet hyperkeratózisban beteg, vagy hordozó egyed!

A cystinuria cisztintartalmú kövek kialakulását jelenti a húgyhólyagban. A kövek egy anyagcsereforgalmi zavarra vezethetők vissza, amelynek lényege a cisztin nevű aminosav rendellenes vesebeli transzportja.

Örökletes hátterű cisztinuria nagyon sok fajtában előfordul, de nem teljesen egyező genetikai háttérrel és klinikai megjelenéssel. Míg például az újfunlandik esetében a betegség homozigóta recesszív módon öröklődik és hosszú évek óta rendelkezésre áll genetikai teszt a tenyészállatok szűrésésre, az ír terrier fajta esetében egyre világosabb, hogy a betegség öröklődése és manifesztációja nem ilyen egyértelmű.

Az ír terriereknél kizárólag a kanok betegednek meg, a herélés pedig, úgy tűnik, végleges megoldást, gyógyulást jelent az állat számára. Jelenleg is aktívan folynak Németországban a vizsgálatok , ír terrier tulajdonos-állatorvos vezetésével. Genetikai teszt még nem elérhető sajnos. Felhívták viszont a figyelmet arra, hogy a genetikailag érintett kanok, megfelelő ivóvízbevitel és csökkentett fehérjebevitel mellett jó eséllyel soha nem fognak tüneteket produkálni. Míg egy fokozott fehérjebevitel akár fiatalabb korban is eredményezhet kőképződést.